Ehhem, ehhem! (Hogy stílusosan kezdjem.)
Noss. Sziasztok.
Amint azt a cím sugaljja, egy kis mangófa életéről lesz szó. Az egész tegnap kezdődött...
Tegnap 18:00 (2006.03.23.) : ekkor érkezett haza apa, és indultunk el vásárolni. A boltban gondoltam megnézem magamnak azt a Mangó gyümölcsöt. Szép nagy volt. Piros és zöld színű. Velem akart jönni, úgyhogy betettem a bevásárlókocsiba. Mikor hazaértünk letettem a gyümölcskosárba éjszakára, és mindenkit figyelmeztettem, hogy ne fájjon rá a foga.
Ma 12 óra körül: eszembe jutott, hogy van nekem egy mangóm. Kimentem hát a konyhába, megmostam, megtöröltem, és elővettem egy kést. Aztán hosszasan forgattam a kezemben, hol is kezdjem meg. Mivel gőzöm sem volt hogyan illik egy ilyen gyümölcsöt kinyitni, hát fogtam magam és hosszában szépen körbevágtam, s míg a kést letettem vártam a csodát! De a csoda elmaradt. Nem tudtam szétnyitni. Azt ugyan gondoltam, van neki valamilyen magja. Hallottam hogy a kés karistolja azt, feltételeztem csonthélyas. De nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz levakarni róla a gyümölcsöt! Hosszadalmas vágdosás és szabdalás után, csak szétválasztottam egymástól őket. Megkóstoltam. Hááát... Nem is tudom mire számítottam. Érdekes íze van. Érdekes, de finom. Kb. úgy vagyok vele mint a sárgadinnyével. Hosszú évekig nem ettem, nem ízlett. Aztán egyszer egy nyári napon, a barátoméknál megkínáltak. Nekifutottam, és azóta anya nem tudja előlem hova dugni! Villanásnyi kép: vajon lesz a magjából valami ha elültetem? Újra kóstolgatom. Kezdem megszokni az ízét. Nem is olyan rossz. Megint azon gondolkodom, el lehetne e ültetni a magját. Leülök hát számitógépem elé, beírom a keresőbe: mangó. És nem csoda, kiadott egy csomó oldalt. Egy kb. fél órás nézelődés után, már nagyjából tudom, hogyan kell hozzákezdeni. A szőrös magról alaposan le kell vakargatni a rátapadt gyümölcshúst. Utána megmosni, és néhány napig szikkasztani. Ez megtörtént. Egy kis műanyag tányérban landolt és most éppen napozik. (15:28) Menet közben igénybevettem a telefonos segítséget is. Ahol megerősítették (kb.) a neten olvasottakat. Mostmár nincs más dolgom mint várni hogy kicsit megszáradjon a kicsike. Találtam rajta egy repedést. Valószínűleg ott tudom majd szétnyitni. ... Most pedig, marad a várakozás.
|