Ehhem, ehhem! (Hogy stílusosan kezdjem.)

Noss. Sziasztok.

Amint azt a cím sugaljja, egy kis mangófa életéről lesz szó. Az egész tegnap kezdődött...

Tegnap 18:00 (2006.03.23.) :
   ekkor érkezett haza apa, és indultunk el vásárolni. A boltban gondoltam megnézem magamnak azt a Mangó gyümölcsöt. Szép nagy volt. Piros és zöld színű. Velem akart jönni, úgyhogy betettem a bevásárlókocsiba. Mikor hazaértünk letettem a gyümölcskosárba éjszakára, és mindenkit figyelmeztettem, hogy ne fájjon rá a foga.

Ma 12 óra körül:
   eszembe jutott, hogy van nekem egy mangóm. Kimentem hát a konyhába, megmostam, megtöröltem, és elővettem egy kést. Aztán hosszasan forgattam a kezemben, hol is kezdjem meg. Mivel gőzöm sem volt hogyan illik egy ilyen gyümölcsöt kinyitni, hát fogtam magam és hosszában szépen körbevágtam, s míg a kést letettem vártam a csodát! De a csoda elmaradt. Nem tudtam szétnyitni. Azt ugyan gondoltam, van neki valamilyen magja. Hallottam hogy a kés karistolja azt, feltételeztem csonthélyas. De nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz levakarni róla a gyümölcsöt! Hosszadalmas vágdosás és szabdalás után, csak szétválasztottam egymástól őket.
    Megkóstoltam. Hááát... Nem is tudom mire számítottam. Érdekes íze van. Érdekes, de finom. Kb. úgy vagyok vele mint a sárgadinnyével. Hosszú évekig nem ettem, nem ízlett. Aztán egyszer egy nyári napon, a barátoméknál megkínáltak. Nekifutottam, és azóta anya nem tudja előlem hova dugni!
   Villanásnyi kép: vajon lesz a magjából valami ha elültetem? Újra kóstolgatom. Kezdem megszokni az ízét. Nem is olyan rossz.
   Megint azon gondolkodom, el lehetne e ültetni a magját. Leülök hát számitógépem elé, beírom a keresőbe: mangó. És nem csoda, kiadott egy csomó oldalt. Egy kb. fél órás nézelődés után, már nagyjából tudom, hogyan kell hozzákezdeni.
   A szőrös magról alaposan le kell vakargatni a rátapadt gyümölcshúst. Utána megmosni, és néhány napig szikkasztani. Ez megtörtént. Egy kis műanyag tányérban landolt és most éppen napozik. (15:28)
   Menet közben igénybevettem a telefonos segítséget is. Ahol megerősítették (kb.) a neten olvasottakat. Mostmár nincs más dolgom mint várni hogy kicsit megszáradjon a kicsike.
   Találtam rajta egy repedést. Valószínűleg ott tudom majd szétnyitni.
... Most pedig, marad a várakozás.